A kandalló ezen a télen égni kezdett

A kandalló ezen a télen égni kezdett
„Ez a tél nem hideg.
De így is korán kinyitottam a kandalló szellőzőnyílását, vettem egy rakás fát a helyi gazdáktól, és elkezdtem égetni a kandallót.
Amint a kandalló kigyullad, a központi fűtési rendszer leáll.
A kandallókeret lett a kedvenc helyem.
Vegyünk egy párnát, öntsünk egy csésze szójatejet, és üljünk sokáig.
Az égő fa varázslatosnak tűnik. Az égési folyamat lenyűgöző. Az emberek sokáig eksztázisban nézhetik.
Ha egyszer érzi a tűz melegét és fényét, nehéz elhagyni a kandallót.
Ma délután eljött hozzám egy barátom, aki régóta nem látott, és sok újságot hozott, ami mélyen elgondolkodtatott.
A kandallóban ég a fa, a gőz pedig a tűzből távozik.
Az emberi élet és az élet olyan, mint a tűz és a víz, sodródik és szertefoszlik, anyag nélkül.
Az emberek maguk is olyanok, mint a fa.
A tűz fokozatosan kiszárította, az összes víz elveszett, és őrülten égni kezdett.
Az égési folyamat nagyon természetes, de egyben nagyon sajnálatos is.
A tűz végén mindig csak egy halom hamu lesz.
Gőz, tömör fa, fába rejtett kátrány, soha nem jön vissza.
De te és én, mint fa, nem tudjuk, meddig éghetünk ebben a tűzben.
A tűz hamu puha, mint a szürke hó.
Egy kartondobozba tettem.
Amikor jön a tavasz, el tudja vetni a magokat a kertben.